fbpx

Ingyenes szállítás 50 000 Ft-os rendelés felett!

Kerekasztal-beszélgetés a hazai gyapjú jövőjéről

2026. március 8-án különleges szakmai eseményre került sor Budapesten, a Bolygó Közösségi Térben. A szimpózium központi kérdése az volt: lehetne-e ma Magyarországon ipari léptékben gyapjút mosni? A téma nem véletlenül aktuális, hiszen a hazai gyapjúágazat régóta keresi azokat a megoldásokat, amelyek új életet adhatnak ennek az értékes, mégis sokszor kihasználatlan alapanyagnak.

A program első részében Besenyei Virág és Csillag Marcell mutatták be a hazai gyapjúfeldolgozás múltjáról és jelenlegi lehetőségeiről szóló tanulmányukat. Az előadás áttekintette, hogyan alakult a magyar gyapjúipar az elmúlt évtizedekben, és milyen kihívásokkal szembesül ma az ágazat.

Ezt követte a kerekasztal-beszélgetés, amelyen az ágazat több területének képviselői osztották meg tapasztalataikat és véleményüket. A beszélgetés résztvevői voltak Balog Lajos Zoltán (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Karcagi Kutatóintézet), Fodor Ilona (Multifelt Factory), Földes Tamás (a volt Gyapjú és Textilnyersanyag Forgalmi Vállalat korábbi vezérigazgató-helyettese), Prof. Dr. Kukovics Sándor (Juh- és Kecske Terméktanács), valamint Dr. Veres Andrea, a FitoWool alapítója és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docense.

A beszélgetés különlegessége az volt, hogy ritkán találkozik egy asztalnál ennyire sokféle szereplő: a kutatástól és a szakmai szervezetektől kezdve az ipari feldolgozáson át egészen az innovatív, új felhasználási területekig minden terület képviselve volt.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a magyar gyapjú jelenleg nehéz helyzetben van. A megtermelt mennyiség évről évre csökken, ugyanakkor még így is jelentős mennyiség marad feldolgozatlanul. Becslések szerint tavaly már több mint 2000 tonna gyapjú maradt hasznosítás nélkül.

A beszélgetés során több lehetséges megoldás is felmerült. Egyesek szerint a változás alulról szerveződve, kisebb kezdeményezésekkel indulhat el: helyi feldolgozással, kézműves manufaktúrákkal vagy akár új felhasználási területek – például kertészeti alkalmazások – fejlesztésével. Mások úgy vélik, hogy a valódi áttöréshez állami szintű beruházásra lenne szükség. Elhangzott az is, hogy egy ipari gyapjúmosó üzem létrehozása nagyjából másfél kilométernyi autópálya költségének felelne meg – vagyis a beruházás nem lenne elérhetetlen.

A jelenlegi helyzet egyik legnagyobb problémája ugyanis az, hogy Magyarországon nincs működő gyapjúmosó üzem. Bár az ország több pontján működnek kisebb kártoló vagy fonó manufaktúrák, a feldolgozás egyik alapvető lépése, a mosás hiányzik. Ennek következménye, hogy a gyapjút gyakran mosatlanul exportáljuk, ami számos problémát okoz.

A beszélgetés végül mégis optimista hangulatban zárult. A résztvevők egyetértettek abban, hogy bármilyen léptékben is, de érdemes foglalkozni a magyar gyapjúval. Legyen szó helyi kezdeményezésekről – például a környékbeli juhászatok gyapjának feldolgozásáról vagy kertészeti felhasználásáról –, vagy nagyobb ágazati összefogásról, a kulcs az együttműködés és az önszerveződés. Az ilyen események fontos lépést jelentenek abban, hogy a magyar gyapjú ismét értékké váljon, és új, fenntartható felhasználási lehetőségek nyíljanak meg előtte.